Rövid családtörténelem a Fábián család életéről és a családi  vállalkozásról.

A család kapcsolata a pékséggel 1932-ben id Fábián Lászlóval kezdődik. Ugyanis akkor ment el szülőfalujában – Segesden -  helyi pékhez kifutófiúnak. Úgy megtetszett neki a pékség hangulata, hogy egész életére a rabja maradt.

Először Kaposváron bérelt pékséget 1942-ben, miután a mestervizsgát letette. Ide született 1944. decemberében László fia, aki szintén pék lett és így tovább vitte a mesterséget. 1951-ben államosításra került a kaposvári pékség, de nagyon rosszul érezte magát az állami sütőiparban és az első alkalommal - amikor a hatalom megengedte - 1964-ben Somogy megyében másodikként önálló lett egy kis faluban, Öreglakon. A katonaság után itt kezdett dolgozni Laci fia is.

Itt lett mester majd önálló vállalkozó ifj  Fábián László.

A kezdetek nehezek voltak mint mindenkinek. Először csak bérsütést engedélyeztek, később aztán eladásra is. A pékség felszereltsége egy dupla magyar kemence egy egy karos dagasztógép, egy kiflisodrógép, egy lisztszita volt. Meg persze 2-3 alkalmazott és a család. Naponta 20-25 mázsa kenyeret, 3-400 db zsemlét, 2-300 db sós-köményes nagykiflit sütöttek. A körülményekhez képest jól müködött a pékség.

1982-ben nyugdíjba ment. Automatikusan adódott, hogy helyét fia ifj Fábián László vegye át. Ekkor lett Laci „sütő kisiparos”.

Mivel az öreglaki pékség bérlemény volt, szerettünk volna egy saját üzemet. Ennek érdekében sok-sok információt gyűjtöttünk.

A Pékszövetség alakulásának első pillanatától ott voltunk és részt vállaltunk a szövetség munkájában. / Több évig volt Laci vezetőségi tag/. Elmentünk  a Szövetség által szervezett tanulmányutakra, kiállításokra, vásárokra. Ott sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttünk és ami még  nagyon fontos volt nekünk igazi jó barátokat, kollégákat szereztünk. / Ihász Zoli, Komáromy Béla, Gömörei Józsi, Horváth Tibi, Tatár Ernő, Asztalos Laci, Rábai Gabi, Witner Feri, Soproni Zoli, Hugyecz Pisti és  természetesen a somogyi kollégák, barátok/. Baráti találkozóinkon családias légkörben sok tapasztalatot jótanácsot adtunk át egymásnak.

Így érlelődött meg bennünk,hogy a saját igényeinknek - és a hatóságok igényeinek - megfelelő üzemet építsünk.

Időközben 1972-ben a Balaton mellé Fonyódra költözött a család Kaposvárról. Ekkor még egy kisfiúval, Lászlóval. Mert nálunk minden elsőszülött fiú László. Második fiunk Zoltán 1974-ben született.

Tehát adott volt, hogy Fonyódon kell építkezni. 1996. decemberében a telket meg is vásároltuk a jövendő üzemünknek. Sok hivatali küzdelem végén 2001. november 13-án indult az építkezés. Kisebb-nagyobb zökkenőkkel 2002. június 18-án végre kinyitottuk vágyaink és

életünk álmát a SAJÁT PÉKSÉGET + boltot. A világ legboldogabb emberei voltunk. /Nem sokáig/ Helyben és együtt dolgozhat a család. Igaz fiaink egyik sem tanulta a szakmát -nagyobbik informatikus a kisebbik kereskedőnek tanult - de a pékségben mind a kettő magas szinten tud dolgozni. Gyakorlatban Zoltán fiunkkal dolgoztunk  nyolc alkalmazottal együtt. Mostani munkánkat nagyon befolyásolja a nyári szezon alakulása. Fonyód egy ötezer lelkes kisváros. Télen nagyon szerény a forgalom. A nyári idegenforgalmi szezonban elég feszült a munkatempó. Megpróbálunk helytállni. Amit az előd nagypapától megtanultunk: a precíz, pontos minőségi munkát tartjuk egyik legfontosabb szempontnak, meg persze a vevőt.

A mi kis „álompékségünkben” a munkatársainkkal családias a viszony mivel van aki több

mint 40 éve dolgozik nálunk. A pékség felszereltsége: egy 4 sütőteres elektromos kemence, egy Köenig Passat kemence, spiráldagasztó, zsemlyeformázó, kiflisodró, szita, kelesztő, egy Debag látványkemence. Áruink döntő többségét kézimunkával készítjük. Ezért van ennyi munkatárs. Nagy lelkesedéssel, boldogan dolgoztunk, de sajnos az örömünknek tragédia vetett véget. A család legfőbb szakembere 2007. aug.6-án tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Jelenleg kisebbik fiammal Zoltánnal és kedves munkatársainkkal folytatjuk amit férjemmel - Fábián Lászlóval elkezdtünk.

Mivel az idegenforgalmilag frekventált helyen vagyunk, így hírünket elviszik a nagyvilágba. Németország, Belgium, Franciaország, Svájc stb.Termékeinket még ajándákba is viszik a szomszédnak.

Öt féle kenyeret zsemlyét, nagykiflit, kuglófót, hagyományos /nagymama receptje szerint/ készült kelt tésztákat, levelestésztát,pogácsát, kb. 30 féle terméket gyártunk. .

Így próbálunk nap mint nap megküzdeni a talponmaradásért. Sajnos a mostani körülmények nem éppen vállalkozásbarátok. De talán majd a negyedik generáció sikeresebb lesz nálunk.